Jó szívvel

avagy ajánlások az elmúlt egy hónapból

A Marie Claire magazinnak végzett munkám egyik leginspirálóbb része, hogy újra és újra női vállalkozásokkal, alulról szerveződő kezdeményezésekkel és non-profit projektekkel találkozom. Olyan nőkkel, akik valódi értéket teremtenek – gyakran csendben, lassan és következetesen építkezve. Írni róluk számomra nemcsak munka, hanem egyfajta tudatos figyelemfelhívás: egy kis plusz láthatóságot adni azoknak, akik valóban megérdemlik.

Ezt a szemléletet szeretném áthozni ide, ebbe a hírlevélbe is.

Időről időre ajánlani fogok szolgáltatásokat, programokat, helyeket és embereket, akikkel az utam során találkoztam – nem reklámként, hanem személyes tapasztalatként. Olyasmiket, amiket kipróbáltam, végigcsináltam, amikhez közöm van. Amik/akik hatottak rám, megmozgattak bennem valamit, vagy egyszerűen csak jobbá-szebbé-örömtelibbé tették egy adott időszakomat.

Ezek nem szponzorált tartalmak, és nem is ígérnek gyors vagy tökéletes megoldásokat. Személyes élmények, amelyek mögött valódi jelenlétet, gondosságot éreztem és ezért jó szívvel tudom ajánlani őket.

Az év elején például kifejezetten keresni kezdtem olyan mozgásformákat, amelyek nem teljesítményorientáltak, hanem mélyre visznek önmagamba és stabilizálják az idegrendszerem. A keresés során két csodálatos nőre bukkantam:

Horváth Csilla a weboldalán így mutatkozik be: „kozmetikus-szépségterapeuta mester, sminkmester, aromaterapeuta, TAO csikung oktató, hatha-, gerinc- és női hormonális jógaoktató, életvezetési konzulens” – Ez elsőre akár túl soknak is tűnhet – a valóságban viszont mindez egyetlen, nagyon letisztult női minőségben találkozik.

Csilla különlegessége számomra az a lágy tudatosság, ahogyan a TAO csikungot és a női hormonjógát ötvözi: az óráin egy könnyen követhető, finom flow bontakozik ki, amely egyszerre testközpontú és energetikai. Mindig pont annyi háttérinformációt ad, amennyi inspirál, de nem terhel túl – például azt, hogyan hat egy adott mozdulat a vese-meridiánra, vagy miként kapcsolódik a hormonrendszerhez. (Én kifejezetten szeretem, amikor a gyakorlás mögötti „miért”-ek is láthatóvá válnak.)

Csilla a Mechwart ligethez közeli stúdiójában tart vasárnap délutánonként órákat, amelyeket online is lehet követni – sőt, bérlettel vissza is nézhetők. Ami nekem óriási segítség, mert a szabadúszó életmódom miatt néha (gyakran) vasárnap este is csak kilenc után végzek - de így sem maradok le az óráról.

Pál Johanna szomatikus mozgás/neuro release órájára a kíváncsiság vitt elsősorban - vajon mit takar ez a név? Mit fogunk csinálni az órán? Mint kiderült, Johanna több technikát ötvöz az órái során - a finom, szinte mikro-mozgások, célzott légzőgyakorlatok és Pilates-labdával és teniszlabdával végzett masszások olyan mély kötőszöveti-fascia oldást, illetve “zsigeri szintű” nyugalmi állapotot eredményeztek, hogy úgy éreztem, mintha sejt-szinten megújultam volna.

Ami pedig a szellemi-lelki feltöltődést illeti, ezen a vonalon is igazi gyöngyszemekre bukkantam:

Filozófiai Kávéházak Csonka Libertával

Csonka Libertával még a tavalyi BrainBar.on ismerkedtem meg, nemrég pedig interjút is készítettem vele a Marie Claire magazin számára (márciusban jelenki majd meg) Ha valaki még nem találkozott volna a nevével: Liberta a „kutyizmus”, vagyis a künofilozófia legismertebb hazai képviselője. Korábban az EB OVO Egyesület alapítójaként a felelős kutyatartók érdekképviseletével foglalkozott, ma pedig életvitelszerűen foglalkozik a filozófiával.

Liberta rendszeresen vezet filozófiai kávéházat Budapesten – ezek nyilvános, bárki számára látogatható alkalmak, ahol a résztvevők közösen gondolkodnak egy-egy fogalom vagy téma mentén. Én eddig két ilyen szombati alkalmon voltam: az Álom és az Identitás került fókuszba. Két órán át, húsz–harminc idegen emberrel ülni egy térben, és valóban gondolkodni – nem vitázni, nem okoskodni, nem teljesíteni –, ritka tapasztalat manapság.

A filozófiai praxis ennél is intimebb formát kínál: kiscsoportos (maximum 4–5 fős) alkalmakat, ahol egy-egy résztvevő valódi, személyes kérdése kerül a középpontba. Amin részt vettem, ott a kérdés, amit közösen bontottunk ki, így hangzott: „Összhangban van-e az időm és az erőfeszítéseim azzal, amiben hiszek, és amit fontosnak tartok?” Nem kaptunk rá gyors válaszokat – és épp ez volt benne a felszabadító. Nem terápiás ülésnek érződött, bár volt tere a mélyebb személyes önreflexiónak is - ha biztonságos térben szeretnétek kicsit filozófikusabban ránézni az életetekre, akkor nagyon ajánlom.

És ha már önreflexió: az elmúlt hetekben Perlay Éva coach, jelenleg mentálhigiénés képzésben részt vevő szakember kísért végig ezen az úton. Gyengéd, mégis határozott és támogató jelenlétével, valamint érzékeny kérdéseivel sokat segített abban, hogy meg tudjam fogalmazni a felismeréseimet és a szándékaimat a következő lépésekkel kapcsolatban – és hogy ezeket a lépéseket a gyakorlatban is meg tudjam tenni. Meleg szívvel ajánlom őt is.

Örömmel fogom majd folytatni ezt a sort - és ha szívesen ajánlanátok Ti is valakit, kommentben itt megtehetitek! Emeljük egymást! :)

Ami pedig a képeket illeti: a festményekre pedig a Magnet-ház falain bukkantam rá - Verebélyi Diána művei. Korábban nem hallottam róla, de gyorsan bekövettem az Instán. Hát így működik ez :)

Love,

Laura